Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017


	Udvardy Frigyes A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017

kronológiák

» kisebbségtörténeti kronológia


1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
intézménymutató	a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z
névmutató	a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helymutató	a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

keresés

szűkítés

találatszám: 25 találat

lapozás: 1-25

| észrevételeim vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm

Névmutató: Farkas Gyula

2002. december 16.

Ünnepi megemlékezést tartott dec. 14-én, Kolozsváron a Farkas Gyula Egyesület a kétszáz éve született legnagyobb magyar matematikus emlékére. A tudományos ülésen több előadás elhangzott Bolyai János munkásságáról, korszakalkotó felfedezéséről. Kiss Elemér marosvásárhelyi szakember Bolyai János az újabb kutatási eredmények tükrében című előadása a tudósnak a Teleki Tékában őrzött 14 000 oldalnyi, máig sem teljesen feldolgozott kéziratába engedett bepillantást. Benkő Samu az egyaránt kétszáz éve született Bolyai és Kossuth közötti hasonlóságokat vette számba. Az előadók között volt többek között Oláh-Gál Róbert (Csíkszereda), Toró Tibor (Temesvár), Weszely Tibor (Marosvásárhely). Megkoszorúzták a Bolyai János szülőházánál (Bolyai utca 1.) elhelyezett emléktáblát, valamint az ünnepeltnek a Babes-Bolyai Tudományegyetem főépületének udvarán található mellszobrát. Este az Állami Magyar Operában ünnepi előadásra került sor, 58 év, amely megrengette a geometriát címmel. Itt részletek hangzottak el Németh László, Tabéri Géza, Orbán Balázs, Lászlóffy Aladár, Kölcsey Ferenc, Babits Mihály műveiből. A műsor összeállítója Szőcs Géza volt. /Ördög I. Béla: Kétszáz éve született Bolyai János. Tudósok és művészek méltatták munkásságát Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

2004. január 30.

Január 29-én tartotta alakuló ülését a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet tudományos tanácsa. A kincses város állami egyetemei magyar oktatási részlegeinek háttérintézményeit tömörítő intézet a magyar felsőoktatási hálózat fejlesztését célozza. Az új, hiánypótló intézmény alapítói több éve működő, az egyetemi képzést kiegészítő alapítványok és egyesületek, amelyek önálló jogi személyiséget biztosítanak a magyar nyelvű oktatásnak és kutatásnak. Az intézeti szövetség alapítói többek között a biológusok alapította Apáthy István Egyesület, a szociológusok Max Weber Társadalomkutatásért Alapítványa, a Kriza János Néprajzi Társaság, az Entz Géza Művészettörténeti Alapítvány, a Politeia Magyar Politikatudományi Társaság, a matematikusok és informatikusok Farkas Gyula Egyesülete, a filológusok Láthatatlan Kollégiuma. Veres Valér, a kolozsvári intézet igazgatója elmondta, a szövetség célja javítani a kincses város állami egyetemeinek magyar diákjai, magiszteri és doktori hallgatói számára a szakmai előmenetelhez és a tudományos kutatásokhoz szükséges feltételeket. Céljuk továbbá az erdélyi, állami keretekben folyó magyar felsőoktatás infrastrukturális támogatása és fejlesztése, ugyanakkor a tudományos kommunikáció intézményesítése a különböző szakok és háttérintézmények között. Az intézet – amelyhez hasonló még Erdélyben a marosvásárhelyi Stúdium Alapítvány – egyelőre a meglévő pályázati kiírásokra kíván jelentkezni. Az egyetemi tanárokból álló tanács elnökévé ideiglenes mandátummal Horváth István szociológust választották. /Rostás Szabolcs: Háttérintézmények előtérben. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./

2004. február 4.

A kolozsvári egyetemek mellett működő háttérintézmények összefogásának eredményeképpen létrejött a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet. Egyben a szervezet tanácsa is megalakult, amelynek megbízott elnökévé Horváth István szociológust választották. Az intézet legfontosabb célkitűzései közé tartozik kollégiumok és tanárlakások építése, valamint egy kolozsvári magyar könyvtár létrehozása. Az intézet alapítói a biológusokból álló Apáthy István Egyesület, a szociológusok Max Weber Társadalomkutatásért Alapítványa, a Kriza János Néprajzi Társaság, az Entz Géza Művészettörténeti Alapítvány, a Politeia Magyar Politikatudományi Társaság, a matematikusok és informatikusok Farkas Gyula Egyesülete, a bölcsészek Láthatatlan Kollégiuma. Az intézet tervezi a magyar tagozatok házi konferenciáinak szervezését és a konferenciák anyagainak publikálását is. Először a karok és tanszékek mellett létező magyar szakkönyvállományt térképezik fel azzal a céllal, hogy Kolozsváron létrehozzanak egy nagy erdélyi magyar könyvtárat. Addig is a romániai magyar oktatók számára könnyebben hozzáférhetővé tennék a magyarországi elektronikus könyvtárakat, amelyek elérése jelenleg költséges. A háttérintézmények összefogását az tette szükségessé, hogy külön szervezetként csak korlátozott pályázati lehetőséggel rendelkeznek. A kolozsvári intézmény létrejöttét a marosvásárhelyi Stúdium Alapítvány ihlette, amely a székely városban működő egyetemekhez kapcsolódó háttérintézményeket fogja össze. /B. T.: Összefogtak a kolozsvári egyetemi háttérintézmények. Erdélyi magyar könyvtárat is létesítenének. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

2004. november 10.

Az 1989-es fordulat után a kolozsvári matematikusok két társaságot alapítottak, egyiket a közoktatás, másikat az egyetemi oktatás támogatása céljából. (Emellett Erdély különböző régióiban szerveztek egyesületeket, mint pl. a brassói Wildt József Matematikai Társulat vagy a marosvásárhelyi Vályi Gyula Matematikai Társaság.) Az 1990-es évek elején válságba került az iskolásoknak szerkesztett Matematikai Lapok, amely 1953-tól, különböző formában (néha csak fordításként) jelent meg folyamatosan. A Romániai Matematikai Társulat, amely a lap kiadója volt, nem adott anyagi támogatást a kiadásra, de azt sem akarta, hogy másnak adja át ezt a jogot. 1993-ban egyetemi és középiskolai tanárok egy csoportja megalakította a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaságot, elsősorban azzal a céllal, hogy átvegye a lap szerkesztését és kiadását. A lap 1997-től Matlap néven a társaság kiadásában jelenik meg rendszeresen évi 10 számban. 2000-ben a Babes–Bolyai Tudományegyetem matematikai és informatikai karának tanárai úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy olyan egyesületet, amelynek célja az egyetemi matematikai és informatikai oktatás hatékony támogatása. Ez lett a Farkas Gyula Egyesület (teljes nevén Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért). Az Erdélyi Múzeum-Egyesületen belül idén létrehozták a matematikai és informatikai szakosztályt. Ez a szakosztály, a havonta megtartott felolvasások mellett, az erdélyi magyar tudomány napja keretében évente konferenciát szervez, abból a célból hogy Erdély különböző felsőoktatási intézményeiben dolgozó magyar matematikusoknak és informatikusoknak lehetőséget biztosítson a szakmai eszmecserékre. Idén, november 12–13-án ezt a konferenciát Vályi Gyula emlékének szentelik, akinek januárban ünnepelik születésének 150. évfordulóját. /Kolumbán József, Kása Zoltán: Hagyományőrzés és emlékkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

2005. október 3.

Változás van a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a magyar szimbólumok használata terén. Október 3-án avatják fel az egyetem dísztermének előcsarnokában Farkas Gyula egykori rektor mellszobrát. Október 2-án megnyitották a tanévet a kolozsvári felsőoktatási intézményben. A tanévnyitón Andrei Marga, a BBTE akadémiai tanácsának elnöke kifejtette: a BBTE Románia legrégibb egyeteme, és az európai egyetemek között is kitűnik multikulturális szerkezetével. Emlékeztetett: a BBTE ettől a tanévtől kezdve vezette be a bolognai nyilatkozatban foglalt alapelveket, ami azt jelenti, hogy az egyetemek közötti átjárhatóság fokozottabb lesz. Salat Levente rektor-helyettes magyarul, Wilfried Schreiber németül köszöntötte a hallgatóságot. Az egyetem vezetősége ezen az ünnepségen átadta a díszdoktori címeket, a húsz kitüntetésben részesült közül ketten magyarok, Hary Béla és Emil Simon karmester. Kása Zoltán a matematika kar magyar tagozatának fejlődését ismertette. Induláskor, 1993-ban még csak húsz tandíjmentes hely volt az első éven, az idén már negyven hallgató vehet részt ingyen az oktatásban. A BBTE csíkszeredai tagozatán még tizenöten tanulhatnak. /Nagy-Hintós Diana: A Babes–Bolyai Tudományegyetemen is elkezdődött a tanév. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

2005. október 4.

A romániai rendszerváltás óta először tartott nagyszabású tanévnyitót a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozata, ebből az alkalomból Farkas Gyulának, az 1872-ben alapított Ferenc József Tudományegyetem egykori rektorának mellszobrát is felavatták. Farkas Gyula munkásságát az egyetem vezetősége részéről Andrei Marga, az intézmény akadémiai tanácsának elnöke, Nicolae Bocsan rektor és Simon Simion dékán is méltatta. Mindhárman bevallották: noha kiemelkedő munkássággal rendelkezett, a román értelmiségi körök mégsem ismerték kellőképpen Farkas Gyula munkásságát. Az ünnepségen Salat Levente rektor-helyettes elmondta, a jelenleg működő tanszékek magyar tagozatainak egyesítéséből tervezett önálló magyar karok létrehozásáról egyelőre nem lehet semmilyen előrelépésről beszámolni. Az RMDSZ csúcsvezetése ugyanis a BBTE magyar tagozata vezetőinek tudomására hozta, hogy a politikai prioritásaként kezelt kisebbségi törvénytervezet politikai partnereikkel való elfogadtatásának az erőfeszítései nem teszik lehetővé az egyetem magyar tagozata ügyének párhuzamos vállalását. Sikerült elérni két magyar tanszék létrehozását a Közgazdaságtudományi Kar Sepsiszentgyörgyön működő kihelyezett tagozata és a Pszichológia- és Neveléstudományok Kar keretei között. Az egyetem vezetősége jóváhagyta, hogy hozzák létre a magyar tagozat vezető testületét, amely mandátumot kapott a magyar tagozat működési szabályzatának kidolgozására. Az egyetem vezetősége jóváhagyott egy, a magyar tagozatvezetés által kidolgozott tervezetet, amely az egyetem kötelékébe tartozó épületek két, illetve háromnyelvű feliratozását, és az intézmény története magyar vonatkozásinak megfelelő tükrözését irányozza elő. Salat szerint a rektor egy történészbizottságot kért fel, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel. A rektor-helyettes a következő időszak kihívásaiként említette az egyetemi autonómia jelenleg adott kereteinek tágítását. Reményei szerint az idei tanév első felében már sikerül megteremteni az újságírói és informatika tanszéket. Emellett kérik az érintetteket, kezdjék el az egyeztetéseket, hogy a Bölcsészkar keretében működő három magyar tanszék Hungarológia vagy Magyarságtudomány Karrá egyesüljön. Fokozatosan próbálják meg leválasztani a BBTE magyar nyelvű oktatását a román oktatás kényszerpályájáról, anélkül, hogy ezzel a megnyert akkreditációkat kockáztatnák. /B. T.: Premiernek számító tanévnyitó a BBTE-n. Önálló Magyarságtudomány Kart terveznek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./ Salat Levente rektor-helyettes beszédében hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarságnak az önálló magyar egyetemhez való joga elvitathatatlan, ugyanakkor megkérdőjelezte egy esetleges önálló egyetemi struktúra versenyképességét. A kilencvenes évek elején elfogadható volt az állandó panaszkodás. Salat Levente kifejtette, nem biztos, hogy az erdélyi magyarság önálló erejére hagyatkozva saját egyetemének olyan nemzetközi státust vívhatott volna ki, mint amilyennel ma a BBTE rendelkezik. Borbély Tamás, a lap munkatársa szerint nem biztos, hogy a Sapientia Egyetem mintája lehet csak sikertörténet az erdélyi magyarság számára. A most körvonalazódó önálló magyar kar a Bölcsészkaron jelenleg működő irodalomtudományi, néprajzi és nyelvészeti tanszékek összeolvadásából jönne létre. Félő azonban, hogy az intézmény román többségű vezetősége ezt a lépést majd arra próbálja felhasználni, hogy elhitesse a nagyvilággal: a magyar karok kérdése is példásan oldódott meg a nagy múltú multikulturális kolozsvári egyetemen. /Borbély Tamás: Az önálló magyar egyetem dilemmái. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

2006. április 29.

A magyarországi Sárosd község önkormányzata és az ottani Farkas Gyula Általános Iskola régóta kapcsolatban van a kolozsvári Báthory István Líceummal, és újabban a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel is. Sárosdon született Farkas Gyula fizikus, matematikus, 1887–1915 között a kolozsvári egyetem professzora, 1907–1908-ban rektora volt. Április 28-án a sárosdiak átnyújtotta a fizika kar képviselőinek azt a festményt, amelyet Simon M. Veronika festőművész készített Farkas Gyuláról, és amelyet a Farkas Gyula-teremben helyeztek el. A kolozsvári egyetem tavaly állított szobrot egykori professzorának, és a fizika kar Farkas Gyuláról nevezte el azt a termet, ahol annak idején óráit tartotta. /Borzási Péter: Farkas Gyula-portré a BBTE-nek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

2006. május 9.

Több mint egy hónap telt el a felsőoktatási fórum és zárónyilatkozatának a megfogalmazása között. Az első hét a nyilatkozat véglegesítésével telt, azután szétküldték aláírás végett, az aláírt példányok körülbelül tíz nap múlva be is érkeztek; a további három hét a Markó Béla RMDSZ-elnökkel való egyeztetésekkel telt el, mondta el a Bodó Barna a vele készült beszélgetésben. Az egyetemek akkreditációjára vonatkozó törvény régi adóssága a parlamentnek, ezért a Bolyai Kezdeményező Bizottság ezt a kérdést szerepeltetni akarta a nyilatkozatban, Markó, aki egyben az oktatásügyért felelős miniszterelnök-helyettes, más véleményen volt. Így ez a kérdés kikerült a nyilatkozatból: maradt az a tétel, hogy a két magánegyetemet minél hamarább akkreditálni kell. Olli Rehn bővítési biztos kijelentette, hogy kisebbségi vonatkozásban Romániában minden rendben van. Ezért küldtük el a Kárpát-medencei magyarsághoz intézett felhívást, melyben arra kértek mindenkit, a bővítési biztosnak címzett elektronikus levélben jelezze, igenis vannak lényeges megoldatlan kérdések. Ez azért volt fontos, mert az EU-nak nincs egységes kisebbségi mércéje. Bodó rámutatott, hogy az erdélyi magyarságnak rá kell ébrednie arra, hogy elsősorban nem bizonyos külföldi folyamatok határozzák meg az érdekérvényesítést, hanem a belső folyamatok. Az alapszerződések a gyakorlatban szinte semmit nem oldottak meg a kisebbségi bajokból. Az egyetem ügye nem addig tart, amíg Románia belép az Európai Unióba, hanem addig, amíg az erdélyi magyar politikai vezetők meggyőződnek arról, ha ezt az ügyet nem tekintik elsőrendű fontosságúnak, akkor közösségüket hagyják cserben. A romániai magyarság politikai tárgyalóasztalnál akart eddig mindent megoldani, miközben vele szemben a többségi politika nem válogatott az eszközökben. Van még a tüntetés, a polgári engedetlenség eszköze is. Európában, a demokráciák világában az értékelvű megoldásokat mindenhol így érték el. Az oktatásügy sorsdöntő, létfontosságú, és az egyetem kérdésében a magyar politikai képviselet másfél évtizeden át nem ér el igazi eredményt, akkor ezt rosszul csinálta. Ezt ki kell mondani. Az RMDSZ érzi a helyzet súlyát, ezért írta alá a nyilatkozatot. „Az RMDSZ vezetőinek viszont el kell végre dönteniük, hogy az erdélyi magyarság, vagy Románia szolgálatában akarnak-e állni”, hangsúlyozta Bodó Barna. A BBTE magyar vonalának a vezetősége nem írták alá a Bolyai Kezdeményező Bizottság nyilatkozatát, ez politikai felelősségüket minősíti. Salat Levente rektor-helyettes a március végi egyetemi fórumon minden bajok forrásának a BKB-t kiáltotta ki. Ezzel a véleményével ott egyedül volt. Az egyetemért vívott küzdelmet megnehezíti a Fidesz választási veresége. Egyetemügyben határozott állásfoglalások a Fidesz részéről történtek. A továbbiakban tudomásul kell venni, hogy ez a helyzet most Magyarországon, és keresni kell az együttműködési lehetőségeket az MSZP-vel. Oda kell figyelni Sólyom László köztársasági elnök kezdeményezésére, ugyanis a MÁÉRT intézményének a szüneteltetése, a támogatáspolitikában megmutatkozó kedvezőtlen változások megannyi veszélyes folyamat a határon túli közösségekre. Sólyom Lászlónak ez a lépése el fogja gondolkodtatni a magyar kormányt arról, mit kellene cselekednie a határon túli magyarságpolitika ügyében. A BKB eredeti nyilatkozatában (abban a változatban, amelyet az összes szervezet aláírt) az szerepel, hogy „a Parlament záros határidőn belül fogadja el az egyetemek akkreditációjára vonatkozó új törvényt, váljon lehetővé a Partiumi Keresztény Egyetem másfél éve elhúzódó akkreditációs folyamatának a lezárása”, míg a Markó által is aláírt változat megfelelő pontja a következő: „A törvényes kereteknek megfelelően valósuljon meg magánegyetemeink mielőbbi akkreditálása.” A Fórum a magyar egyetemért elnevezésű rendezvény résztvevői a végleges változatban a következőket tekintik „szakmailag megalapozott és politikailag indokolt, következésképpen megvalósítandó feladatoknak”: mielőbb induljon el a három magyar kar a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, jöjjenek létre magyar karok a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, kezdődjön el a magyar tannyelvű felsőoktatás megszervezése a Kolozsvári Műszaki Egyetemen, a Gheorghe Dima Zeneakadémián és egy erdélyi képzőművészeti egyetemen, valamint a Kolozsvári Agrártudományi Egyetemen, valósuljon meg a tényleges kétnyelvűség a vegyes tannyelvű intézetekben, valósuljon meg a magyar magánegyetemek mielőbbi akkreditálása, utána pedig részesüljön állami támogatásban mind a Sapientia, mind a Partiumi Keresztény Egyetem. Aláírók: Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Erdélyi Református Egyházkerület, Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, Erdélyi Unitárius Egyház, Erdélyi Evangélikus Egyház, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Bolyai Kezdeményező Bizottság, Bolyai Társaság, Országos Magyar Diákszövetség, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Kriza János Néprajzi Társaság, Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért, Politeia – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület. /Bagoly Zsolt: A Bolyai esélyei csatlakozás előtt és után. Beszélgetés dr. Bodó Barna egyetemi adjunktussal, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 9./

2006. november 27.

A Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat keretében az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Matematikai és Informatikai Szakosztálya november 25–26-án Csíkszeredában megrendezte a Bolyai Farkas Emlékkonferenciát, amelyen matematikai, informatikai, matematikatörténeti és módszertani előadások hangzottak el. Itt adták át először az idén alapított Farkas Gyula emlékérmet. Az idei díjazottak: Bandi Árpád (Marosvásárhely), Bencze Mihály (Brassó) és Farkas Miklós (Segesvár) tanárok. Az emlékérem Széchenyi Kinga magyarországi képzőművész alkotása, amelyet minden évben a Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért, a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület Matematikai és Informatikai Szakosztálya képviselői ítélnek oda. A konferencia matematikatörténeti előadásai Bolyai Farkasnak állítottak emléket, aki 150 évvel ezelőtt, 1856. november 20-án hunyt el, és aki 47 éven keresztül tanított matematikát, fizikát és kémiát a marosvásárhelyi Református Kollégiumban. /Borzási Péter: Bolyai Farkas Emlékkonferenciát tartottak. Első ízben adták át a Farkas Gyula Emlékérmet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./

2006. december 5.

A Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Matematikai és Informatikai Szakosztálya, valamint a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság a matematikai ismeretek terjesztésében és a tehetséggondozásban elért kiemelkedő eredményeiért Farkas Gyula-emlékérmet adományozott Bandi Árpád és Bencze Mihály mellett Farkas Miklós segesvári matematikatanárnak. Farkas Miklós 20 éven keresztül vezette a Segesvár környéki matematikatanárok módszertani körét, szakmai tárgyú publikációi jelentek meg, diákjai kiváló tanulmányi eredményeket értek el. Farkas Miklós a segesvári Gaudeamus Alapítvány alapítója és igazgatója, 42 éven át oktatott matematikát a segesvári Mircea Eliade Elméleti Líceum magyar tagozatán. A Gaudeamus Alapítvány igazgatójaként a segesvári és a környékbeli szórványban élő magyar gyerekek anyanyelvű oktatását támogatja, ennek érdekében 1999 óta szórványkollégiumot működtet, ahol 55 diáknak biztosítanak jó szállás-, étkezési és tanulási körülményeket, emellett a rászoruló diákokat ösztöndíjjal támogatják. /Segesvári vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./

2007. január 5.

A matematika magas szintű művelése a Kárpát-medencében a két Bolyaival kezdődött. A legújabb kutatások tükrében egyre világosabb, hogy tevékenységük nem csupán tudománytörténeti, de kultúrtörténeti horderejű is. Halálának 150. évfordulóján, 2006-ban emlékezett meg az utókor Bolyai Farkasról. A Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában tartott emlékülések a nagy tudós életművének teljességét világították meg. Matematikusi ténykedésén túl drámaírói, néprajzkutatói, kertészmérnöki és fizikusi tevékenységéről is szó esett. Munkásságának egyetemességét bizonyítja, hogy a magyar nyelvterület egészéről érkezett kutatók számoltak be a teljes életmű feltárásában elért legújabb eredményeikről. A rendezők a csíkszeredai Bolyai Farkas emlékkonferenciát a kiváló középiskolai matematikatanárok tevékenységét jutalmazó Farkas Gyula emlékérem odaítélésével kapcsolták össze. Farkas Gyula a tizenkilencedik-huszadik századforduló kiemelkedő kolozsvári fizika professzora volt, aki főleg matematikai tevékenysége révén vált világhírűvé. Az arcképét ábrázoló plakettet 2006-ban Bandi Árpád marosvásárhelyi, Bencze Mihály brassói és Farkas Miklós segesvári matematikatanárnak ítélték. A Farkas Gyula emlékérem Széchenyi Kinga budapesti képzőművész nagylelkű adománya. A művész személyes ajándékát, a Bolyai Farkast ábrázoló plakettet, a Bolyai kutatásban kifejtett tevékenységéért dr. Oláh Gál Róbert csíkszeredai egyetemi adjunktus vehette át. /N. J.: Kultúrtörténeti visszatekintő. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

2007. január 19.

Állapotok és változások címen jelent meg Csíkszeredán a Sapientia–EMTE Műszaki és Társadalomtudományi Karának kiadványa, a Térség–Érték–Társadalom (TÉT-Könyvek) sorozat indító-köteteként. Végzős egyetemi hallgatók tényfeltáró vizsgamunkáinak részleteit tartalmazza. A könyv szerkesztője, Biró A. Zoltán docens, a kar tanulmányi igazgatója írta ajánlásában, hogy mindegyik szövegrészlet mögött olyan adatbázis és tereptapasztalat áll, amelyből a későbbiek során nagyobb tanulmány vagy akár külön kiadvány is készíthető. Oláh–Gál Róbert, a jeles Bolyai-kutató kötetbe foglalta és újabb vizsgálódásai eredményeivel kiegészítette a különböző napilapokban és folyóiratokban a két Bolyairól és követőikről közölt írásait Bolyai Farkastól Farkas Gyuláig /Státus Kiadó, Csíkszereda/ címen. A Marosvásárhelyi Rádió hallgatói már megismerhették Sebestyén Péter plébános Biblia-magyarázatait, most Örömhír /Verbum Kiadó, Kolozsvár/ címen könyvben is összegyűjtötte gondolatait. /Könyvespolc a szerkesztőségben. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 19./

2007. november 21.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület matematikai és informatikai szakosztálya „A magyar tudomány napja Erdélyben” rendezvénysorozat keretében, a többi szakosztálytól eltérően, már november 16–17-én megtartotta konferenciáját Kolozsváron, amelyet idén Martin Lajos emlékének szenteltek abból az alkalomból, hogy a híres matematikus és feltaláló 180 éve született és 110 éve halt meg. Martin Lajos 1872 és 1897 között a kolozsvári egyetem tanára volt, a repülés magyar úttörője. „Repülő kereke” ma is látható a kolozsvári Történeti Múzeumban. A szakosztály, a Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért, valamint a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság tavaly óta évente Farkas Gyula Emlékéremmel díjazza azokat, akik a legtöbbet tették a matematikai műveltség terjesztéséért, a tehetséggondozásért. A díjat idén Néda Ágnes, a Matematikai Lapok nyugalmazott főszerkesztője, Sebestyén Júlia, marosvásárhelyi és Tárnoky György nagyváradi nyugdíjas matematikatanárok kapták sikeres munkájukért. Az emlékérem Széchenyi Kinga magyarországi képzőművész munkája /(K. Z.): Martin Lajos Emlékkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

2008. november 18.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület matematikai és informatikai szakosztálya a magyar tudomány napja Erdélyben rendezvénysorozat keretében, november 14-én megtartotta konferenciáját Kolozsváron, amelyet idén Réthy Mór emlékének szenteltek abból az alkalomból, hogy a híres matematikus és fizikus 160 éve született. Réthy Mórnak, aki 1874 és 1886 között Kolozsváron volt egyetemi tanár, nagy szerepe volt abban, hogy a kolozsvári magyar egyetemen meghonosodott a Bolyai-féle nem euklidészi geometria oktatása. A szakosztály, a Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért, valamint a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság 2006 óta évente Farkas Gyula Emlékéremmel díjazza azokat, akik legtöbbet tettek a matematikai műveltség terjesztéséért, a tehetséggondozásért. A díjat idén Biró Judit, a Székely Mikó Kollégium (Sepsiszentgyörgy) tanára, Kürthy Katalin, a Báthory István Elméleti Líceum (Kolozsvár) és Olosz Ferenc, a Kölcsey Ferenc Líceum (Szatmárnémeti) nyugalmazott tanárai vehették át. Az emlékérem Széchenyi Kinga magyarországi képzőművész munkája. A családias, megható ünnepségen részt vettek az előző évek díjazottjai közül Bandi Árpád (Marosvásárhely), Néda Ágnes (Kolozsvár), Farkas Miklós (Segesvár). A tavalyi díjazott Tárnoky György (Nagyvárad) azóta elhunyt. /Borzási Péter: Réthy Mór Emlékkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

2009. május 18.

Kilencven évvel ezelőtt, 1919. május 12-én a megszálló román hadsereg (egy évvel a trianoni békediktátum előtt!) erőszakkal felszámolta a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemet. Riesz Frigyes világhírű matematikus, aki akkor a kolozsvári egyetem professzora volt, erről levélben (amelyet egy angol tiszttel juttatott ki Erdélyből) számolt be öccsének: „A román megszálló hadsereg katonái „elvettek tőlünk minden lehetőséget, hogy a kinti világgal kommunikáljunk. […] Február vége óta egyáltalán nincs semmi postám, azóta, amióta ebben a ketrecben vagyok. Nincsenek újságok, kivéve az ittenieket és néhány román újságot, sőt még tudományos magazinokat sem kapok!” Május 12-én „a katonai erők, mialatt az órák folytak, váratlanul körülvették az egyetemet, a tanárokat kiutasították az intézményekből, a tudományos felszerelésünket lefoglalták, kb. 2500 diákot azonnali felfüggesztéssel kiszórtak az egyetemi életből!” A megsemmisített Ferenc József Tudományegyetem világszintű intézmény volt, tanárainak többsége elismert szaktekintély, akiknek munkáira ma is gyakran hivatkoznak elismert kutatók. Így Riesz Frigyes, Haar Alfréd, Farkas Gyula, Fejér matematikusok eredményeit ma a világ minden egyetemén tanítják. A tanárok többsége elhagyta Erdélyt, és a Szegeden 1921-ben alapított (akkori szóhasználatban: ideiglenesen oda menekített) egyetemen folytatták tevékenységüket. A tanárok egy része 1940-ben visszatért Kolozsvárra, az újraindított egyetemre, és 944 őszén helyükön maradtak, megkezdték a tanévet. Ennek ellenére a királyi rendelettel 1945-ben megalapított magyar egyetem, amely később felvette a Bolyai nevet, már új egyetemnek számítható. Idén a Bolyai egyetem felszámolásának is kerek évfordulója van: éppen 50 évvel ezelőtt, 1959 tavaszán, már sokkal rafináltabb módszerekkel ugyan, de ténylegesen megsemmisítették. Két magyar egyetem felszámolása négy évtized alatt joggal tekinthető szellemi holokausztnak. 1990 tavaszán valaki azon méltatlankodott, hogy mit akarnak megint ezek a magyarok, hisz Bolyai Egyetem soha nem is létezett. Ugyanabból a szennyes talajból táplálkozik az ilyen vélekedés, mint a holokauszt tagadásáé is. Jó lenne, ha minden év májusában megemlékeznének erről a szomorú eseményről, abban a reményben, hogy hasonló barbár cselekedet többé nem fordul elő. /Kása Zoltán: Szellemi holokauszt. Két egyetem lerombolásának évfordulója. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

2012. október 9.

Zajzoni Rab István-díjak azoknak, akik a csángókért tettek
Háromszéki kitüntetettje is van az idei Zajzoni Rab István-díjnak, melyben azok részesülnek, akik hozzájárultak a barcasági csángó falvak és a magyarság értékeinek népszerűsítéséhez.
A Brassói Magyar Napok alkalmából átadott elismerésben idén az Árkoson élő Márk Attila daltulajdonos mellett az Áprily Lajos Főgimnázium, Szegedi László református esperes, kőhalmi lelkész, Farkas Gyula négyfalusi vállalkozó részesült.
Bencze Mihály, az adományozó egyesület elnöke laudációjában kiemelte: Márk Attila húszéves dalszerzői és -előadói munkássága – amely során az énekelt verset Erdély, így Barcaság majd minden szegletébe elvitte – kiemelkedő teljesítmény. Tíz megjelent lemeze révén a magyar költészet remekeit vitte közelebb az olvasókhoz, most – az általa alapított Mácsafej zenekarral közösen – Zajzoni Rab István verseiből készült lemezfelvétel, amely hamarosan CD-n is megjelenik.
A brassói evangélikus templomban tartott ünnepségen elhangzott néhány dal a készülő lemezről, tegnap a zenekar az egész lemez anyagát bemutatta a magyar napok közönségének.
3szek.ro;
Erdély.ma

2013. június 29.

In memoriam Hatházi Annamária
(1958–2013)
„Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.” (Márk evangéliuma, 10, 43-44)
Hatházi Annamária tanárnő, Panna, ahogy mindenki ismerte és szólította, nem akart sem kitűnni, sem első lenni, mégis kitűnt, és elsők közé került, mert szolgált. Mindenek fölött szolgálta a tudományt, amelyben hitt, és az embert, az iskolát, a közösséget, amelyben és amelyért élt.
Hatházi Annamária 1958. november 4-én született Kolozsváron. Középiskolai tanulmányait a 11-es számú líceumban (a mai Báthory István Elméleti Líceumban) végezte 1977-ben. Ezt követően a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Karán, matematika szakon szerzett tanári oklevelet 1981-ben.
Tanári pályafutását 1981. szeptemberében a 2-es számú Általános Iskolában, Szamosújváron kezdte. Itt tanított 1990-ig. Ezt követően visszakerült Kolozsvárra, ahol előbb a Rákóczi (Grigorescu) negyedi 15-ös számú Általános Iskolában, majd 1993-tól 2000-ig az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tanított. Eközben óraadóként a BBTE-n is oktatott: geometria szemináriumot és differenciálgeometria előadást tartott első- és másodéves diákoknak. Régi vágya, hogy egykori iskolájában taníthasson, 2000 szeptemberében valósult meg. Itt tanított haláláig.
Tanári munkájával párhuzamosan a MatLap szerkesztőségének egyik alaptagja volt. Több tankönyvet is lektorált, és ő is tankönyvszerző volt: Balázs Mártonnal írott analízistankönyve 2003-ban, majd ennek algebrával kiegészített változata 2006-ban jelent meg.
A legfontosabbnak a tanári tevékenységét tartotta, amelyet alapos, szívós és rendkívüli teherbírással végzett. Pontossága és lelkiismeretessége mind a diákjai, mind a tanárkollégái számára biztonságot nyújtott. Az órarendkészítésben kollégái mindig bízhattak abban, hogy mindenki számára a sokszor lehetetlennek tűnő kéréseket is figyelembe fogja venni, tehát a legoptimálisabb megoldásokat választja ki, ami egy nagy létszámú iskola esetében nem egyszerű kihívás. Minden helyzetben megértésről és segítőkészségről tanúskodott.
Matematikatanári munkája nem korlátozódott a tanórákra, hanem előkészítők sorával készítette tanítványait záróvizsgákra, egyetemi felvételikre, versenyekre. Diákjai mindig sikeresen szerepeltek a megmérettetésekkor, illetve a versenyeken: a tantárgyolimpia megyei és országos szakaszán, az Erdélyi és Nemzetközi Matematikaversenyen, a Zrínyi és a Gordiusz versenyek döntőjén.
Évek óta részt vett a Zrínyi Ilona Matematikaverseny Kolozs megyei fordulójának szervezésében, valamint a Kisokos Matematikaverseny szakmai előkészítésében.
Kiemelkedő munkájának elismeréseként 2004 és 2012 között számos díjban részesült: államelnöki, tanügyminiszteri és tanfelügyelőségi kitüntetésben. A 2012 novemberében átadott Farkas Gyula Emlékérem a matematikus szakma elismerését jelképezte, amit a legnagyobb megtiszteltetésnek tartott.
Tanári szolgálata és magatartása szinte követhetetlen példa, hiszen az alázat és egyszerűség, amellyel pedagógusi munkáját végezte, kevesek számára elérhető és megvalósítható, csak az képes rá, aki teljes lényével hinni tud benne.
Egyszerűen élt az iskolai közösségben, egyszerűen távozott is el, de hiánya pótolhatatlan.
Szabadság (Kolozsvár)

2013. november 12.

Hatvanéves a kolozsvári magyar nyelvű matematikai lap
A Bolyai Egyetem életében fontos pillanat volt, amikor 1949-ben az egyetem magyar állampolgárságú tanárait felszólították, hogy mondjanak le állampolgárságukról, különben elveszítik állásukat. Kevés kivételtől eltekintve, az érintettek vállalták állásuk elvesztését, és elhagyták az országot. Helyükre tehetséges középiskolai tanárokat alkalmaztak, akiknek azonban a tudományos munkában többnyire nem volt tapasztalatuk. Ennek következtében a Bolyai Egyetem jellege megváltozott: a hangsúly a tanárképzésre tevődött át. Nem véletlen tehát, hogy itt kezdeményezték először, a magyar nyelven tanuló diákok minél jobb felkészítése céljából, egy nekik szóló szaklap elindítását a matematika és fizika tárgykörében. Ekkor mindössze a nagy hagyományokkal rendelkező Gazeta Matematică şi Fizică tükörfordítását engedélyezték Matematikai és Fizikai Lapok névvel.
1957 januárjától sikerült függetleníteni a lapot, amely önálló szerkesztőbizottsággal működött tovább. A lap csak ekkor vált igazán hatékonnyá, mert érdekes cikkeivel, kitűzött feladataival és önálló feladatmegoldó rovatával közelebb került az olvasókhoz, felkeltette a tanárok és a tanuló ifjúság érdeklődését, hozzájárulva sok kiváló matematikus, fizikus és műszaki értelmiségi kineveléséhez. Sajnos, fénykora hamar véget ért: 1962-ben a Román Matematikai és Fizikai Tudományos Társaság visszaállította a régi állapotokat, és csak a román folyóiratban megjelent anyag fordítását lehetett közölni, beleértve a feladatmegoldók rovatát is. Ezután a lap iránti érdeklődés ismét megcsappant. 1964-től kezdődően, mint a román nyelvű Gazeta Matematică seria B tükörfordítása, csak matematikai tárgyú anyagot közölt. A szerkesztőség egyetlen fizetett alkalmazottal működött, aki egy személyben felelős szerkesztő, titkár, könyvelő és mindenes volt. 1974-től, a társaság akkori elnökével, Nicolae Teodorescu akadémikussal kialakított személyes kapcsolatnak köszönhetően némileg javult a helyzet, mert engedélyezték a magyar anyanyelvű feladatmegoldók neveinek külön közlését.
A lap tartalmát fokozatosan egy-egy önálló rovattal is bővítettük, szaporodtak a feladatmegoldók és évről évre haladtunk az önállósodás felé. Végre 1997-ben sikerült függetleníteni a lapot, és – az 1993-ban alakult Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság segítségével – Matlap néven folytatta életét.
Ettől kezdve ismét növekedésnek indult a lap népszerűsége, tanárok és diákok egyre többen kapcsolódtak be a munkába és a feladatmegoldók rovata gyarapodott. Az olvasók javaslatai alapján új rovatok indultak. Az egyetemisták is bekapcsolódtak a munkába, beküldött megoldások javítása és feladatsorok összeállítása révén.
A lapszerkesztés mellett évente részt veszünk a Magyar Tudomány Napja alkalmával sorra kerülő konferencia szervezésében, amelyet az idén november 8. és 10. között tartottunk. A didaktika szekció keretében a matematikatanárok találkoznak, előadásokat hallgatnak és tartanak, megvitatják a matematika oktatásának helyzetét, jövőjét és lapunk szerepét a tanítás, a versenyekre és felvételi vizsgákra való felkészülés során a magyar tannyelvű iskolákban. Ekkor kerül sor a Farkas Gyula Emlékérem átadására, amelyet a matematikai és informatikai ismeretek terjesztésében és a tehetséggondozásban kiemelkedő eredményeket elért tanárok kapnak. A díj, bár nem jár pénzzel, évek óta nagy megtiszteltetésnek számít. Az idei év díjazottjai Dávid Géza (Székelyudvarhely), Longáver Lajos (Nagybánya) és Simon Ilona (Sepsiszentgyörgy) tanárok voltak.
A születésnap megünneplése alkalmával felidéztük az elmúlt küzdelmes évtizedeket, a sok önzetlen segítséget tanárok és diákok részéről, akik lehetővé tették és teszik, hogy lapunk a legnehezebb időket is túlélje mint borókabokor a Hargita tetején dúló viharos időket.
Dr. Kolumbán József, az MTA külső tagja, a Matlap főszerkesztője
Szabadság (Kolozsvár)

2014. január 10.

Matlap, akár a borókafenyő
Fontos pillanat volt a Bolyai Egyetem életében, amikor az egyetem magyar állampolgárságú tanárait 1949-ben felszólították, hogy mondjanak le állampolgárságukról, különben elveszítik állásukat. Az érintettek – néhány kivételtől eltekintve – vállalták állásuk elvesztését, és elhagyták az országot. Helyükre tehetséges középiskolai tanárokat alkalmaztak, akik azonban többnyire nem rendelkeztek megfelelő tapasztalattal a tudományos munkában. A Bolyai Egyetem jellege megváltozott: a tanárképzésre helyeződött át a hangsúly. Nem véletlen hát, hogy a magyar nyelven tanuló diákok minél jobb felkészítése céljából itt kezdeményezték először egy nekik szóló szaklap elindítását a matematika és fizika tárgykörében. Kezdetben csak a nagy hagyományokkal rendelkező Gazeta Matematică și Fizică tükörfordítását engedélyezték Matematikai és Fizikai Lapok címen, 1957 januárjától azonban sikerült függetleníteni a lapot, amely önálló szerkesztőbizottsággal működött tovább.
A lap csak ezt követően vált igazán hatékonnyá, érdekes cikkeivel, kitűzött feladataival és önálló feladatmegoldók rovatával közelebb került az olvasókhoz, felkeltette a tanárok és a tanulók érdeklődését egyaránt, sok kiváló matematikus, fizikus és műszaki értelmiségi kineveléséhez járulva hozzá. Fénykora azonban hamar véget ért: 1962-ben a Román Matematikai és Fizikai Tudományos Társaság visszaállította a régi állapotokat, csak a román nyelvű folyóiratban megjelent anyag fordítását lehetett közölni, beleértve a feladatmegoldók rovatát is. A lap iránti érdeklődés ismét megcsappant, főleg miután 1964-től kezdődően a román nyelvű Gazeta Matematică seria B tükörfordításaként csak matematikai tárgyú anyagot közölt. A szerkesztőség egyetlen fizetett alkalmazottal működött, aki egyszemélyben volt felelős szerkesztő, titkár, könyvelő és mindenes. A társaság akkori elnökével, Nicolae Teodorescu akadémikussal kialakított személyes kapcsolatnak köszönhetően 1974-től némileg javult a helyzet, engedélyezték a magyar anyanyelvű feladatmegoldók nevének külön közlését. A lap tartalma egy-egy önálló rovattal fokozatosan bővült, szaporodtak a feladatmegoldók, és évről-évre haladt az önállósodás felé, míg 1997-ben végre sikerült függetleníteni. Az 1993-ban alakult Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság segítségével Matlap néven folytatta életét a lap. Ettől kezdve ismét növekedésnek indult a népszerűsége, egyre több tanár és diák kapcsolódott be a munkába, és a feladatmegoldók rovata is gyarapodott. Az egyetemisták is részt vettek a szerkesztésben a beküldött megoldások javítása és feladatsorok összeállítása révén.
A lap munkatársai évente jelen vannak a Magyar Tudomány Napja alkalmával rendszeresített konferencia szervezésében, amelyet tavaly november 8-10-én tartottak. Ezeken a didaktika szekció keretében a matematika tanárok találkoznak, előadásokat hallgatnak és tartanak, megvitatják a matematika oktatásának helyzetét, jövőjét és a lap szerepét a tanításban, a versenyekre és felvételi vizsgákra való felkészülésben a magyar tannyelvű iskolákban. Ekkor adják át a Farkas Gyula Emlékérmet is, amelyet a matematikai és informatikai ismeretek terjesztésében és a tehetséggondozásban kiemelkedő eredményeket elérő tanárok kapnak. Bár nem jár pénzzel, évek óta nagy megtiszteltetésnek számít a díj, amelyet legutóbb a székelyudvarhelyi Dávid Géza, a nagybányai Longáver Lajos és a sepsiszentgyörgyi Simon Ilona kapott.
A hatvanadik születésnap jó alkalmat szolgáltatott az emlékezésre: a küzdelmes évtizedekre, a tanárok és diákok részéről érkező sok önzetlen segítségre. ők tették lehetővé, hogy a lap a legnehezebb időket is túlélje.
Kolumbán József
(A szerző a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Matlap főszerkesztője.)
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

2014. november 19.

Átadták a Farkas Gyula emlékérmeket
A Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat keretében november 14. és 16. között Matematika és informatika alkalmazásokkal címmel szerveztek konferenciát, amely keretében kilencedik alkalommal adták át a Farkas Gyula emlékérmet.
A díjat a matematikai és informatikai ismeretek terjesztésében és a tehetséggondozásban kiemelkedő eredményeket elért tanároknak ítélik oda, és nagy megtiszteltetésnek számít a szakmában. Az év díjazottjai Demeter Csaba (Szatmárnémeti), Csapó Hajnalka (Csíkszereda), és Mészár Julianna (Nagyszalonta).
Szabadság (Kolozsvár)

2015. augusztus 7.

Búcsú a Babeş–Bolyaitól (5.)
Másnap reggel az egész család elindult gyalog a belváros felé, a szembejövőket kérdezve, hogy mi van a Főtéren. Látszik a tüntetés nyoma – mondták –, de csend van, és mindenki arra biztatott, hogy ne menjünk tovább. Nem hallgattunk rájuk, a Jókai utcán ismerősökkel találkoztunk, akikkel elbeszélgettünk. Az egyetemi könyvesbolt kirakatüvegén néhány A4-es fehér lap volt kiragasztva, és rá volt írva, hogy „Moarte criminalilor!” („Halál a gyilkosokra!”) Ez igen bátor tett volt akkor, hisz még nem látszott, hogy a rendszer megbukott volna. Ahogy délben hazaértünk, megtudtuk a tévéből, hogy Ceauşescu elszökött (éppen akkor beszélt Mircea Dinescu), kimentünk a tömbház elé egy üveg pezsgővel és néhány pohárral. Az üzletekből kijövő elárusítók nem mertek inni, csak miután valaki kitett az erkélyre egy rádiót, és abból hallották az eseményeket. Délután elmentünk autóval Demény Attiláékhoz. Átmentünk Csép Sándorékhoz, akkor ismertem meg személyesen. Telefonálgatások után elmentünk Gyimesi Éváért, majd Könczei Csillával a Monostorra egy videokameráért. Visszafelé jövet Csilla videózott, az utcán autók tetején fiatalok ültek zászlókkal és énekeltek, kiabáltak. Ez a felvétel ma is megvan Csillának, jó dokumentuma annak a délutánnak. Emlékszem, amikor Gyimesi Évát vittük az akkori Igazság szerkesztőségébe, a főtéri plébánia előtt állt Czirják Árpád, és néhány fiatalnak magyarázta, hogy nincs mit keresniük az épületben, mert az az egyházé. A fiatalok azt állították, hogy azelőtt este egy fenti ablakból is lőttek a tüntetőkre. Éva is odament, és váltott néhány szót Czirjákkal, amikor a fiatalok már elmentek. Én nem szálltam ki az autóból, és más sem, csak Éva. Látszott a fiatalokon, nem hitték el, hogy nem onnan lőttek, de tisztelték a papi ruhát. Hogy ezután mi volt, mit csináltunk még, nem emlékszem. Csak arra, hogy otthon késő éjjelig néztük a tévét, odavoltunk Petre Románért és Iliescuért (ez az érzés aztán nagyon hamar elmúlt, de szilveszterig biztos tartott, januárban azonban már lecsillapodtunk). Érdekes, hiába néztük a tévét, az a hír elkerülte a figyelmünket, hogy Ceauşescuékat már aznap elfogták (pedig a Csilla videóján hallatszik, hogy én azt mondom, „elkapták őket”, estére már elfelejtettem, vagy csak nem voltam benne biztos). Reggel nagyon féltem bekapcsolni a tévét, hogy vajon mit fogok látni. Féltem, hogy az előtte való nap csak álom volt. De szerencsére nem. Szombaton reggel egyedül lementem a belvárosba, sorban álltunk a Béke téren újságokért (Szabadságot vettem, és talán egy Clujul Liber című román újságot – milyen kár, hogy nem őriztem meg ezeket!), majd bementem az egyetemre. A bejárat fölött már egy nagy molinó volt kifüggesztve a következő szöveggel: „Universitate liberă. Szabad egyetem. Freie-Universität”. Vagy 25 tanár gyűlt össze egy földszinti teremben, valahol a geológián, Negucioiu rektor is ott volt, és leült az asztalhoz valakivel (nem emlékszem, ki volt, talán a gazdasági igazgató), és az emberek elkezdtek beszélni szép sorjában felállva. Olyan szövegeket mondtak, hogy egy idő után a rektor és a mellette ülő alak jobbnak látta beülni a padokba a többiek közé. Nem volt ott konkrét, személyes bírálat, csak általánosságban beszéltek. Mindenki azt mondta, hogy akik lejáratták magukat a rendszer kiszolgálásával, azok lépjenek hátrébb. Nem volt lincselés, senki se bántotta őket, de mire egy ad-hoc bizottság alakult, hogy átvegye az egyetem ideiglenes vezetését, már nem voltak ott. Nem emlékszem, hogy mikor mentek el. Ennek a bizottságnak Ionel Haiduc lett az elnöke. Kevesen tudják, hogy a Szabadságban 1990. január 8-án 168 aláírással megjelent felhívás a Bolyai Egyetem újraindításáért a matematikakarról indult. Még decemberben vitatkoztunk arról, hogy kell-e ilyen felhívás, és félnapi vita után úgy gondoltuk, hogy kell, mert nem tudni, hogy később lesz-e még alkalom kimondani azt, hogy igényeljük az önálló magyar egyetemet. És elkezdtünk szervezkedni. Január elején üzent Bukarestből Pálfalvi Attila, aki akkor tanügyminiszter-helyettes volt, hogy lesz egy tanácskozás a minisztériumban egyetemi ügyekről, és jó lenne, ha valaki felmenne a leendő Bolyai Egyetem részéről is. Arra emlékszem csak, hogy többen összegyűltünk Balázs Sándornál, aki akkor a Bolyai Bizottság elnöke volt (a Bolyai Társaság csak valamikor áprilisban alakult meg). Nem tudom, kik voltak jelen, egyedül Szilágyi Pálra emlékszem még. Hosszas vita után a választás Balázs Sándorra és rám esett. Somai József lefordította románra azt a szöveget, amely nagyjából azonos volt a Szabadságban megjelenttel, talán kicsit hosszabb volt. És ezt vittük magunkkal románul és magyarul. A magyar nyelvű szöveget odaadtuk Rostás Zoltánnak, aki már az állomáson várt minket (akkor A Hétnél dolgozott), és közölte is a Romániai Magyar Szóban, kettőnk nevét íratva alá. Az eredeti szövegen nem volt ott a nevünk, hisz ez nem saját munkánk, hanem közös szöveg volt. Emlékszem a zsúfolásig megtelt teremre, ahol mindenki mondta a maga véleményét a tanügy megreformálásáról. A minisztérium képviselője (nem emlékszem, hogy éppen Şora miniszter volt-e vagy más) nemigen avatkozott bele, hagyta, hogy mindenki elmondja, amit fontosnak tart. Balázs Sándor is szót kért, és felolvasta a kérésünket, igényünket az újrainduló Bolyai Egyetemre. Semmilyen reakció nem volt, sem egyetértő, sem támadó. Pálfalvi Attila nagyon optimista volt, azt mondta nekünk, hogy csak napok kérdése, hogy megjelenjen a döntés a Bolyai Egyetemről. Néhány nap múlva (talán A Hétben) meg is jelent vele egy interjú, amelyben határozattan állította, hogy ősszel beindul a szinte minden szakot magában foglaló Bolyai Egyetem. Ma sem tudom, és soha nem volt alkalmam azután megkérdezni, hogy mire alapozta ezt a határozott véleményt. Azt el tudom képzelni, hogy Mihai Şora akkori tanügyminiszter hajlandó lett volna egy ilyen döntésre, de minden bizonnyal nem rajta múlott. Aztán Pálfalvi Attilát eltávolították a minisztériumból, és az egyetem ügye zátonyra futott, és mára teljesen „elrozsdásodott”.
A magyar felsőoktatás elindítása 1989 után
Természetesen mindjárt a változások után megpróbáltuk beindítani a magyar nyelvű oktatást a matematikakaron (ahogy mások is más karokon). A harc nagy részét (mert ez nem ment könnyen) Balázs Márton vívta meg, aki akkor dékánhelyettes volt. Hogy ez mennyi feszültséggel, megaláztatással, lemondással járt (ennek lett áldozata a doktori vezetői státusa is), azt csak ő tudná megmondani (ezeket le is írta emlékeztetőül, megvan kéziratban). A kezdeti harc eredménye az volt, hogy matematika szakon az első két évfolyamon mindent lehetett magyarul tanulni, utána a következő kettőn semmit. Informatika szakon maradt a csak román nyelvű oktatás, azzal indokolva ezt, hogy az nem tanári szak. 1993-ban fordulat állt be a Babeş–Bolyain a magyar nyelvű oktatásban, mert abban az évben az RMDSZ egyes képviselői a hírhedt neptuni titkos tárgyaláson megegyeztek abban, hogy a tanügyminisztérium a BBTE részére 300 helyet elkülönít a magyar nyelven tanulók részére, külön felvételit tartva ezekre a helyekre. Hogy ez milyen (jó vagy rossz) hatással lett a magyar nyelvű felsőoktatásra, az máig tisztázatlan, hisz ennek hatására kialakult a BBTE mai struktúrája, korlátozott döntésű magyar tagozattal, de elodázódott (azt is írhatnám, hogy végtelen pályára állt) az állami magyar egyetem létrehozásának kérdése. Az állami magyar nyelvű egyetem kérdése azóta is jó politikai tőke, bármikor elő lehet rángatni. A 300 hely a 2000-es évek elején már 1000 körül volt, hisz az egyetem számbeli fejlődése a magyar oktatásban is megfelelő módon jelentkezett. Andrei Marga rektor ebben mindig támogatta a magyar nyelvű oktatást, soha nem ellenkezett, ha növelni szerettük volna a helyek számát, igyekezett megoldást találni erre.
Érdekes volt a román kollégák hozzáállása a magyar nyelvű oktatáshoz. Kevés kivételtől eltekintve nem akadályozták azt, hogy magyar nyelven is tanítsunk, de nem akarták, hogy erről mi magunk döntsünk. Azt szerették volna, és ma is így van ez, hogy ők felügyeljék ezt a folyamatot, ők dönthessenek mindenről. Nálunk, a karon a tanárok maguk döntöttek arról, hogy mit és hogyan tanítsanak egy tárgyon belül, figyelembe véve természetesen a tantervet és a tantárgyi leírást (amely csak nagyobb fejezeteket írt elő akkor). A vizsgákat is mindenki saját maga tervezte meg, figyelembe véve az általános szabályokat. De tudok olyan karról, ahol a román professzor arra kötelezte a magyar kollégát (aki többnyire fiatalabb volt), hogy még a vizsgatételeket is tőle vegye át, és fordítsa le magyarra. Amikor már több karon is volt magyar nyelvű oktatás, és külön titkárnő foglalkozott a magyar nyelven tanuló diákokkal, még akkor sem vették szívesen, ha magyar nyelvű hirdetéseket tettünk ki a hirdetőtáblára. Az pedig ma is tabu, hogy a magyar hirdetőtábla fölé magyarul is kiírják, hogy az a magyar tagozat hirdetőtáblája. Kicsinyesen zavarja őket a magyar nyelv! Az egyetem bejáratánál (nyilván csupán reklámcéllal) magyar és német köszöntőszöveg is fut az elektronikus hirdetőn, és szerepel egy táblán. De ha bemegyünk az épületbe, alig van magyar felirat, például még a Farkas Gyula Teremre sincs kiírva a „terem” szó magyarul. A rektori folyosón ma már nemcsak a román rektorok büsztjei láthatók a falon, de az egész olyan tipikusan román felfogású módon van megoldva, hogy ember legyen a talpán az a román, aki ebből megtudhatja, hogy az egyetem történetének milyen szakaszai voltak. Az efféle történelemhamisítás csúcsa az a Ceauşescu pártfőtitkár által küldött távirat, amelyben 1977-ben köszöntötte a nagyváradi román színjátszás 50. évfordulóját. Azért jegyeztem meg, mert az olyan szöveg, amely tulajdonképpen igaz tényeket tartalmaz, de a fogalmazás mikéntje miatt teljesen félrevezeti a gyanútlan olvasót, és pont ez is a célja. A csúsztatáshoz tudni kell, hogy Nagyváradon először 1927-ben alakult román színház, előtte csak magyar volt. 1940-ben, Észak-Erdély Magyarországhoz való visszatérése után ez a román teátrum megszűnt. A második világháború után – figyelembe véve, hogy a város többségében magyar lakosságú volt – csak a magyar színház alakult újra a megváltozott körülmények között, és csak 1957-ben alakult meg (pártutasításra) a színház román tagozata is. Ez a táviratban az ötvenéves román színház köszöntése kapcsán úgy szerepelt, hogy a nagyváradi színház 1957-től a „párt helyes nemzetiségi politikája folytán” román és magyar tagozattal rendelkezik. Vajon hány gyanútlan román olvasó vette ki ebből, hogy 1957-ben nem a magyar, hanem a román tagozat alakult meg?
Lehet, hogy a „bölcs vezér” is így olvasta a számára megfogalmazott távirat szövegét, elvégre ő sem tudhat mindent, bármennyire is bölcs, hisz a bölcsesség önmagában nem jár feltétlenül tudással. A baj csak az, hogy ma is bőven vannak tudás nélküli „bölcsek”!
Társadalmi szervezkedés
1989 után egyre-másra jöttek létre a szakmai és egyéb társaságok, egyesületek. Csak azokról szólok, amelyeknek tagja lettem, legtöbbjükben (kivéve az EME-t) vezető funkciót is betöltöttem hosszabb-rövidebb ideig. Az elsők között alakult meg az Erdélyi Magyar Tudományos Társaság (EMT), amely mai is az egyik legjobban működő. Legfontosabb eredményének azt tartom, hogy ma már nagyon sok, szép magyarsággal beszélő mérnökünk van. A Bolyai Egyetem visszaállításának igénye hozta létre már 1990 januárjának elején a Bolyai Bizottságot, amely áprilisban Bolyai Társasággá alakult. Újraalakult a kommunista idők elején megszüntetett Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Az iskolások részére már 1953-tól létezett egy magyar nyelvű matematikai folyóirat, a Matematikai és Fizikai Lapok, amely 1956-ig a megfelelő román lap fordítása volt. 1957 és 1962 között önálló kolozsvári szerkesztőséggel működött. Az 1962. évi 6-os számtól kezdődően újra fordítás, és ekkor már csak Matematikai Lapok a címe. Az 1989-es változáskor már újra létezett egy kolozsvári szerkesztőség, és a lap csak részben volt fordítás (hivatalosan az maradt, de Nicolae Teodorescu akadémikus, felelős szerkesztő nagyvonalúsága révén már nemcsak románból fordított cikkek jelentek meg, hanem magyarul írottak is). 1990 után magyar szerkesztésű lappá változott, de még mindig a bukaresti országos matematikai társulat lapjaként. A kapcsolat a bukaresti társulattal egyre nehezebbé és formálissá vált, hiszen a lapot már nem finanszírozták. Hogy a lapnak megfelelő kiadótársaságot kerítsünk, 1993-ban létrehoztuk a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaságot, és 1997 januárjától sikerült a Matematikai Lapokat önálló lappá alakítanunk. A nevet azonban nem használhattuk, mivel a bukaresti matematikai társulat azzal az igénnyel lépett fel, hogy idővel szeretné feléleszteni saját kiadványaként a magyar nyelvű lapot (ez azóta sem sikerült). Új címként a Matlapot találtuk ki, hisz a tanulók sokszor nevezték így addig is. Javaslatomra, informatikai mintára, MatLap néven indult a lap, de sokan kifogásolták a szó közepén lévő L-t, így Matlappá alakult (gondolom, a változtatásban fontos szerepet játszott a nyomdai szakemberek véleménye, akiknek szokatlan volt az ilyen „fenegyerekeskedés”). Hasonló nemtetszést arattam akkor is, amikor az EMT hasonló jellegű, de fizika-, kémia- és informatikatartalmú, FIRKA nevű lapját nem naptári, hanem iskolai év szerint számoztuk (szintén az én javaslatomra): egy évfolyam egy tanév. Az volt a fő érv ellene (szintén a nyomdai szakértők részéről), hogy ilyen nincs sehol a világon. De megmaradt, mert a kollégáknak is tetszett, és most már van a világon ilyen, több mint húsz éve.
Hogy pályázhassunk a magyar nyelvű oktatás megsegítéséért, a Babeş–Bolyai Egyetemen létrehoztunk egy egyesületet Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért névvel. Közben létrejött az EME matematikai és informatikai szakosztálya is, amely a természettudományi szakosztályból vált ki. A matematikát a természettudományok közé szokták sorolni, Magyarországon szokás élettelen természettudománynak nevezni. Ez utóbbi besorolással gyakran szoktam viccelődni, hogy ez azért van, mert a matematikusok általában élhetetlenek.
Amikor magalakult a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB), létrejött annak a matematikai, informatikai és csillagászati szakbizottsága. Ezeknek a matematikai társaságoknak, bizottságoknak a tagsága nagyjából megegyezik, de nem teljesen. Mindegyiknek megvan a maga jól meghatározott szerepe. Amikor átmentem a Sapientiára, ott is létrehoztuk a marosvásárhelyi matematikai és informatikai tanszék háttérintézményeként a MITIS Egyesületet. A név (egyik fiatal kollégánk ötlete) utal a tanszék nevére (Matematika–Informatika Tanszék), de humorosan a híres amerikai MIT-re is (Massachusetts Institute of Technology), de akár a latin mitis szóra is, amelynek rengeteg jelentése közül szóba jöhet a jótékony, felnőtt, békés, enyhe (angolul soft).
Kása Zoltán
Krónika (Kolozsvár)

2015. október 1.

Dr. Bencze Mihály méltatása
Bencze Mihály 1954. november 20-án született Csernátfaluban, Bencze Mihály (1919. szeptember 25.–2009. december 18.) és Tomos Ilkó Anna (1926. január 1.–2011. november 23.) egyetlen gyerekeként. 1961–1968 között a csernátfalusi 3-as iskolában járt, 1968–1973 között pedig a hosszúfalusi Elméleti Líceum diákja. 1973–1974 között Bodzán teljesíti a katonai szolgálatát. 1974–1978 között a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Matematika Karának diákja. Egyetemistaként több tudományos konferencián a matematikai cikkeit díjazták, feladatait külföldi lapok is közölték, matematikai kört tartott diákoknak, egyetemistáknak matematikai faliújságot szerkesztett, és részt vállalt a kolozsvári Visszhang diákrádió adásainak a szerkesztésében. 1978–1990 között a brassói Vörös Zászló Középiskola matematikatanára volt. Itt szerkesztette 1978–1990 között az évharmadonként megjelenő Gamma matematikai lapot, ami egy néhány szám megjelenése után az országban és külföldön egyaránt szakmai elismerésben részesült. Hónaponként szervezte az interdiszciplináris Matematikai Szakkört, melyre diákok, egyetemisták, művészek, zenészek, egyetemi tanárok is eljártak előadást tartani. Ezt a szakkört a hatóságok tíz év működtetés után betiltották. 1984-ben vezette a Kockafej Matematika Versenyt az Ifjúmunkás országos lapban, de a hatóságok fél év után betiltják. Ezt majd 1989-ben Kobak név alatt a Brassói Lapokban indítja újra. Diákjaival 1985–1990 között szerkesztette a Hipstern szamizdat lapot. 1989 májusában a kommunista hatóságok betiltják a Gamma matematika lapját, és eljárást indítanak a szerkesztője ellen. Romániában 1980. december 11-én ő szervezi meg az első Rubik-kockát forgatók bajnokságát. A díjazottak a brassói Vörös Zászló diákjai. Őket meghívják Bencze Mihállyal együtt a Budapesten rendezett Rubik-kockát forgatók Világbajnokságára, de a szocialista hatalom nem engedi sem őt, sem diákjait szerepelni. Azóta is minden évben megszervezi ezt a bajnokságot. 1984-ben feleségül vette Lécz Ildikót, házasságukat három gyerekkel áldotta meg a teremtő. Ünige lányuk Marosvásárhelyen régész, Nimród fiuk Krizbán evangélikus lelkész, és Mikolt lányuk Felvidéken néprajzos. Csanád, Magor és Hunor unokáik a család büszkeségei. Az 1989-es változások aktív résztvevője. Az RMDSZ egyik alapító tagja, a Zajzoni Rab István középiskola egyik alapítója és névadója, az Áprily Lajos Főgimnázium egyik alapítója, és 1990-től a brassói Áprily Lajos Főgimnázium matematikatanára. A Hipstern folytatása lesz a Brassói Füzetek, aminek főszerkesztője. A betiltott Gamma matematika lapot most már Octogon Mathematical Magazin néven szerkeszti, angol nyelven, nemzetközi elismert matematikusokkal. 1990-ben megalapítja az Erdélyi Magyar Matematika Versenyt, ami folyamatosan működik napjainkban is, és a román tanügy minisztérium elismert versenye. Megalapítja a Wildt József Tudományos Társaságot, ami a diákok matematikai, irodalmi, tudományos tevékenységét támogatja. A Wildt József Tudományos Társaság jelentette meg a Visszhang, Szimfónia, Szemfog, Galaxis, Pegazus, Üzenet, Erdélyi Bumeráng, Erdélyi Matematikai Lapok és Vadrózsák diáklapokat, valamint működtette a fotókört és a zenekört is. A Fulgur Könyvkiadó alapításával, és működtetésével, a magyar könyvek kiadását támogatta. Több mint 10 irodalmi könyvet, szakfolyóiratot, több mint 20 matematikai könyvet jelentetett meg. Újraindítja a matematikai szakköröket Brassóban, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, majd a Kárpát-medencére is kiterjeszti. 1992-ben megalapítja a Nemzetközi Magyar Matematika Versenyt, ami azóta is a Kárpát-medence elismert szakversenye, – és Erdős Pál világhírű matematikus szerint – egyben a legfontosabb tehetségápoló fóruma. 1990-től szervezi a József Wildt International Mathematical Competition versenyt, majd a Neumann János Matematika Versenyt és a Benkő József Matematika Emlékversenyt. Több mint 20 nemzetközi matematika szaklap szerkesztőségi tagja. Több mint 200 nemzetközi matematika konferencián vett részt Romániában, Magyarországon, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján, Németországban, Hollandiában, Svájcban és Franciaországban. Az erdélyi magyar könyvtárakat több mint 10 000 könyvvel támogatta. 2010. december 18-án doktorált a Craiovai Egyetemen, Dr. Constantin P. Niculescu egyetemi professzor volt a témavezető tanára. A doktori tézisének címe: New Inequalities based on Convexity. Ezt elismert könyvként Németországban a Lap Lambert Academic Publishing jelentette meg. Több mint 900 szakdolgozata és 15 ISI-s cikke jelent meg hazai és nemzetközi matematikai lapokban, mint például: Libertás Mathematica (USA), Research Report Collection (RGMIA, Ausztrália), Mathematics Magazine (USA) stb.
Több, mint 23 000 matematikai javasolt feladatot és nyitott kérdést közölt hazai és nemzetközi matematikai szaklapokban. Több, mint 20 szakkönyvet szerkesztett, és referált. 2005-ben megalapította a Zajzoni Rab István díjat, amit először 2006-ban osztottak ki, és azóta is folyamatosan rendezi ezen ünnepséget a négyfalusi Szent Mihály Napok keretén belül. 2013-tól a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum igazgatója, és a bukaresti Petőfi Ház igazgatóhelyettese. Szintén 2013-tól szerkeszti a Bukaresti Magyar Élet havilapot. Egykori diákjai országunk elismert szakemberei, tanárai, közülük kiemelkedő és világhírű egyetemi tanárok valamint kutatók lettek hazai és külföldi egyetemeken egyaránt. Verseit, irodalmi és történelmi cikkeit a következő lapok közölték: Kilátó (Belgium), Látó (Marosvásárhely), Brassói Lapok, Romániai Magyar Szó, Krónika, Erdélyi Napló, A Céh (Budapest), Katedra (Pozsony), Erdélyi Toll, Ifjúmunkás, Székelyföld, Honlevél (Budapest), Bécsi Napló, Panoráma (USA), Hungarian Santinel (USA), Hétfalu, Bukaresti Magyar Élet, Közoktatás, Mikes International (Hága) stb. A következő könyvei jelentek meg: A Cenk árnyékában (Brassói Költők Antológiája, 1995), Lélekvándorlás (versek 1972–1996), Erdélyi és Nemzetközi Magyar Matematikai Versenyek (1984–1997), Pogány Madonna (versek 1996-1998), Erdélyi és Nemzetközi Magyar Matematikai Versenyek (1997–2002), Zajzoni Rab István összegyűjtött írások (2004), Tóthpál Dániel élete és irodalmi munkássága (2006), Scientific Elements (USA, 2007), A Mathematical Problem Book (Szarajevó, 2008), Erdélyi és Nemzetközi Magyar Matematikai Versenyek (2003–2008), The International Conference - Mathematical Education in the Current Europen Context (2011), Selected Chapters of Mathematical Analysis (2011), The International Conference - Mathematical Education in the Current European Context (2012), New inequalities based on convexity (Németország, 2012), An introducction to quadrilateral geometry (2013), Selected Problems and Theorems of Analytic Inequalities (2012), The International Conference - Mathematical Education in the Current European Context (2013), Visszapillantó tükör (2013), The International Conference - Mathematical Education in the Current European Context (2014), Mathematical Contest Notebook (2015), Selected Problems for Mathematical Contests (2015).
A következő díjakban részesült: Man of the year (American Biographical Institute, USA, 2003-tól folyamatosan), Ezüstgyopár díj (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Teleki Oktatási Központ, 2005), Farkas Gyula emlékérem (Kolozsvár, 2006), Apáczai díj (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2006), Gheorghe Lázár diploma (I. fokozat, 2007, Brassó), Beke Manó Emlékdíj (Bolyai János Matematikai Társaság, Budapest, 2008), Apáczai dicséret (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2008), Apáczai díj – ezüst fokozat (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2010), Diploma de excelenta (Tanügyminisztérium, Bukarest, 2010), Miniszteri Elismerő Oklevél (Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, Dr. Réthy Miklós, Budapest, 2011), Apáczai díj – arany fokozat (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2012), Diploma de excelenta (Tanügyminisztérium, Bukarest, 2012), az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kun Kocsárd-díja (2013), A Magyar Művészetért Ex Libris-díja (2013), Bonis Bona-díj (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége, 2013), Apáczai díj – gyémánt fokozat (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2014). 2013. április 1-től Bencze Mihály az American Romanian Academy of Arts and Sciences (ARA) levelező tagja.
Tisztelt Bencze Mihály, kedves Misi barátom, a barcasági csángó népért, az erdélyi és a Kárpát-medencei magyarságért kifejtett hatalmas munkád elismeréseként fogadd el népedtől a jól megérdemelt Zajzoni Rab István díjat. Isten éltessen!
Magdó István Hétfalu
(Független művelődési és helytörténeti havilap)

2015. november 19.

Átadták a Farkas Gyula Emlékérmeket
A Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat keretében november 13. és 15. között a csíkszeredai a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen Matematika és informatika alkalmazásokkal című konferenciát tartottak, amelynek szervezésébe a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság is bekapcsolódott.
A rendezvényen tizedik alkalommal adták át a Farkas Gyula Emlékérmet – a díjat a matematikai és informatikai ismeretek terjesztésében és a tehetséggondozásban kiemelkedő eredményeket elért tanároknak ítélik oda, és nagy megtiszteltetésnek számít a szakmában. Az idei év díjazottjai Bíró Béla (Sepsiszentgyörgy), Darvas Anna-Mária (Barót) és Mátéfi István (Marosvásárhely) matematikatanárok.
Szabadság (Kolozsvár)

2017. március 11.

Indul az ötödik évad a Codespring Mentorprogramjában
Ahol mindenki nyer: diákok tapasztalatot, tanárok támogatást, a cég jó munkatársakat
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Informatika Tanszéke és a Farkas Gyula Szakkollégium meghívására a Codespring csapata nagy örömmel mutatta be idén is Mentorprogramját körülbelül száz érdeklődő diáknak – tájékoztat a cég közleményében. A terem zsúfolásig megtelt első- és másodéves diákokkal, olyan nagy volt az érdeklődés, hogy egyeseknek csak a földön jutott ülőhely.
Brem Walter, a cég ügyvezető igazgatója bemutatta az 1998-ban Kolozsváron alapított, 2009 óta Székelyudvarhelyen is jelen lévő Softechet, a Codespring tulajdonosát. Röviden vázolta a fontosabb mérföldköveket, és bemutatta a piaci trendeket és rendeket. Többek között arra biztatta a diákokat, hogy ne adják fel a tanulást egy vonzónak tűnő állás miatt, hanem használjanak ki minden olyan lehetőséget, mint a Mentorprogram, hisz ennek keretében elméleti tudásuk is gyarapodik, és a gyakorlatban is megtapasztalhatják, hogyan működik a csapatmunka egy szoftverfejlesztő cégnél.
Simon Károly projektmenedzser a Mentorprogram szintjeit, eddigi eredményeit foglalta össze néhány mondatban. A képzések a fejlesztési módszerekre, eszközökre és technológiákra fókuszálnak, összesen körülbelül 150 órában, több szinten: szakmai gyakorlatok, csoportos projektek, államvizsga dolgozatok, illetve magiszteri disszertációk megírásában nyújtott támogatás.
A Mentorprogram kiemelkedő hozadéka, amelyre a diákok mellett a cég is, a projektet irányító pedagógusok is rendkívül büszkék, néhány piacképes szoftver. Ezek közül az Argus félautomata fotózási alkalmazást, a Legendárium navigátort és a nagyon népszerű FestivApp okostelefonos alkalmazást emelnénk ki.
Az ötödik éve működő Mentorprogram keretében több mint 80 diák vett részt eddig. Sok 10-es záróvizsga és sikeres projekt mellett a tudományos diákköri konferenciákon is bemutatott projekteket díjazták, többet publikáltak is. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy a Codespring fiatal munkatársai közül több mint húszan a Mentorprogram kedvezményezettjei voltak diákkorukban.
Szabó Zoltán és Nagy Roland mesteris diákok a mentorprogramban résztvevő veteránok szemszögéből mesélték el, hogy számukra miért volt jó részt venni a projektben. Kelemen Bálint, a Mentorprogram koordinátora bemutatta azt a három projektet, amely az elmúlt félévben született, majd a jelentkezési feltételeket, elérhetőségeket, határidőket ismertette, hogy mindazok, akik kedvet kaptak a Codespringnél gyakornokoskodni, megtehessék. Az esemény folytatásaként diákok, mentorok és a cég jelenlegi vezető szoftverfejlesztői a Bulgakovban folytatták a beszélgetést, illetve a diákok számára kiírt, jelentős díjakkal honorált kvízjátékra is sor kerül.
A Mentorprogram működtetésével, a szoftverprojektek kivitelezéséhez biztosított infrastruktúrával és a tapasztalt szakemberek bevonásával a Codespring folytatni szeretné tehetséggondozó munkáját. Az együttműködésből minden fél nyer: a diákok tapasztalatot, gyarapodó szakmai életrajzot, a pedagógusok támogatást komplex oktatómunkájukhoz, a cég pedig kreatív és felkészült, gyakorlati tapasztalattal is rendelkező fiatal szoftverfejlesztőket. (További részletek a Mentorprogramról: https://edu.codespring.ro/)
Szabadság (Kolozsvár)

2017. április 28.

lapozás: 1-25

kapcsolódó

» az adatbázisról
» írok a szerzőnek

további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998